» - Csillagászat »
- Hírek »
- 2009 »
- március
2009.03.02. - Gyorsan mozgó öreg, de aktív pulzár
A PSR J0108-1431 katalógusjelű objektum kora több, mint tízszeresen haladja meg az ún. izolált, s a röntgenemissziójuk alapján is detektálható pulzárok közötti eddigi csúcstartóét, ennek ellenére még meglepően aktív.
A nevezett pulzár 770 fényévre található tőlünk. Pozíciója a Chandra röntgenműhold 2007. februárjában készült felvételén különbözik a 2001 elején rögzített rádióadatok szolgáltatta helyzettől, s az eltérés alapján kiszámítható, hogy a pulzár körülbelül 700 ezer km/h sebességgel mozog. A 2000-ben az ESO VLT távcsőegyüttesével rögzített adatok újraelemzése alapján pedig valószínűleg az optikai megfelelőjét is sikerült azonosítania a George Pavlov (Penn State University) vezette kutatócsoportnak. Az ilyen gyorsan mozgó pulzárok nagy sebességét egyébként vélhetőleg az őket létrehozó szupernóva-robbanások aszimmetrikus volta okozza.
A Chandra műhold 2007. februárjában készült röntgen- és az ESO VLT távcsőegyüttesének 2000-es optikai felvételeiből montírozott kép a PSR J0108-1431 katalógusjelű pulzárról és égi környezetéről. A Chandra felvételén a bíborszínű folt kódolja a pulzár röntgenemisszióját, a nyíl pedig a mozgás irányát mutatja. A látható tartománybeli képen valószínűleg a folttól kissé jobbra látható kék pötty jelzi a pulzár 2000-es helyzetét. Az objektum mögötti csóvaszerű képződmény a pulzárral kapcsolatban nem álló háttérgalaxis. Mivel a PSR J0108-1431 a galaktikus fősíktól messze található, a jó kilátás miatt a nagylátószögű optikai felvételeken sok galaxis is megfigyelhető.
[Röntgen: NASA/CXC/Penn State/G. Pavlov és tsai, optikai: ESO/VLT/UCL/R. Mignani és tsai]
A P=0,808 másodperces forgási periódusával, valamint a periódus változási gyorsaságából becsült körülbelül 160-170 millió éves korával a PSR J0108-1431 az egyik leghalványabb és legidősebb ún. izolált rádiópulzár, amit a röntgentartományban valaha detektáltak. Ezen pulzárok nem kettős rendszerekből származnak, így nem is tudtak az azokban létrejöttekéhez hasonló tempóra felpörögni. A PSR J0108-1431 érdekessége, hogy kora tízszeresen haladja meg az izolált pulzárok közötti eddigi csúcstartóét. Az idő múlásával, ahogyan a röntgensugárzás egyre több energiát szállít el a rendszerből, a pulzár forgása lassul, ahogyan említettük, a kora is a lassulás mértékéből határozható meg. A PSR J0108-1431 esetében az energia disszipálódásának hatásfoka minden más ismert pulzárénál nagyobb.
Fantáziarajz a PSR J0108-1431 katalógusjelű pulzárról (neutroncsillag). A röntgenemisszió forrása a mágneses erővonalak mentén mozgó részecskék és a felfűtött mágneses pólusok sugárzása.
[NASA/CXC/M. Weiss]
A pulzárnak a mérések alapján a korához képest meglepően nagy intenzítású röntgenemissziójáért az erős (körülbelül 250 milliárd G) mágneses tér erővonalai mentén spirálózó töltött részecskék, illetve a neutroncsillag mágneses pólusok körüli, a részecskék által felfűtött felszínrészeinek a sugárzása felelős. A felszín túlnyomó része azonban hideg a röntgensugárzás létrehozásához, de az ultraibolya és optikai sugárzása alapján detektálható, így a különböző hullámhossz-tartományokban végzett megfigyelések teljes képet szolgáltathatnak majd ezen egzotikus objektumról.
Az eredményeket részletező szakcikkek az Astronomy & Astrophysics és az Astrophysical Journal c. folyóiratokban jelentek meg.
Forrás:
