Meteoritok

Naponta több száz tonna anyag hullik a Földre a világűrből. Ennek nagy része kisméretű törmelék, ami elég a légkörben, a nagyobbak 10–40 km magasan fényes tűzgömbként felrobbanva túlélik a zuhanást és szabadesésben hullanak a felszínre, ezek a meteoritok. Szerencsés esetben az emberek rájuk találnak, de jó részük tengerekbe, óceánokba esik, és örökre elvész. A régi emberek csodálattal vegyes félelemmel tekintettek az égi jövevényekre, sokáig vulkánokból kidobott kőzetekkel azonosították azokat és már az ókortól kezdve görög, japán és mezopotámiai feljegyzések is említenek meteorithullásokat. Néhány őslakos nép szájról szájra adott, máig fennmaradt történetei is jól leírják a múltbéli eseményeket, ilyen pl. a Campo del Cielo vasmeteorit hullása kb. 5000 évvel ezelőtt a mai Argentína területén. Az első dokumentált hullás a francia Ensisheim kőmeteorit esete 1492-ben. Napjainkra mintegy 63 ezer meteoritot katalogizáltak, amiből kb. 1300 a szemtanús dokumentált hullás, a többi talált. A mai Magyarország területén 1857 óta (Kaba, 3 kg) mindössze 9 meteoritot ismerünk, legutóbbi a 2016 tavaszán talált Kölked nevű közönséges kondrit.

Balra a Kabán 1857. április 15-én hullott szenes kondrit meteorit, jobbra pedig Cseljabinszkban 2013. február 15-én lehullott meteorit kúposan orientált alakú egy darabja látható

Korábban úgy gondoltuk, hogy a meteoritok vasmeteorit, kőmeteorit és kő-vas meteorit osztályozása jól leírja a megtalált példányok összetételét. Modern műszeres vizsgálatok kiderítették, hogy ez pontosításra szorul, ezért ma inkább átalakult anyagú (differenciált) és nem átalakult (differenciálatlan) ősi kiségitestekből származó meteoritokról beszélünk.

A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium meteoritkiállítása szinte mindegyik meteoritfajtából mutat be példányokat, ideértve a rendkívül ritka holdi, marsi és vestai eredetű mintákat is.

A meteoritika összetett tudomány, nagyban támaszkodik a csillagászat, a földtudományok, geokémia, fizika, matematika és még sok tudományterület eredményeire. A Naprendszer őstörténete, a bolygók kialakulási folyamata a meteoritokba van írva, nincs más dolgunk, csak megfelelő módszerekkel kiolvasni azt.

A cseljabinszki meteor nyoma

Előfordulhat, hogy valaki meteoritot talál. Mire figyeljünk, melyek a felismerhető főbb tulajdonságaik?

• Nagy részüket vonzza egy erős mágnes.
• A földi kőzeteknél többnyire sűrűbbek, nehezebbek (ρ > 3,2–3,5 g/cm³).
• Nem tartalmaznak levegő- vagy gázbuborékokat, sem belül, sem a felszínen.
• Változó mértékben vas-nikkel tartalmúak, lekerekített, nem éles peremük van.
• Friss hullás esetén felszínük fekete.

Ha ilyet találunk, forduljunk kutatóintézethez, ahol elvégzik a szükséges vizsgálatokat, vagy a megfelelő helyre továbbítják a mintát.