Kőmeteoritok

A kondritok néhány mm-es összetapadt gömböcskékből, a kondrumokból és főleg vas-nikkel cseppekből álló különleges darabok, szinte változatlanul őrizték meg a Naprendszer kőzetbolygóinak ősanyagát. Szülő égitestjük nem melegedett át annyira, mint a vasmeteoritoké, így ősanyaguk sem módosult lényegesen (differenciálatlan meteoritok).

Ősi kiségitest planetezimál-szerkezete

A kondritok a leggyakoribb meteoritok (86,2%). FeNi-tartalom alapján a besorolásuk: H: 15–20%, L: 7–11%, LL: 3–5%. Az ún. ensztatitkondritok fémtartalma ennél magasabb.

A szenes kondritok (a hullások 5%-a) víz és szerves vegyületek jelenlétében alakultak ki.

Friss hullású kőmeteoritok olvadási kérge

Hullás közben belül őrzik a világűr hidegét, kívül pedig melegíti őket a légköri súrlódás. A fellépő feszültség következtében a légkör alsó, sűrűbb részébe érkezve gyakran darabokra robbannak. Hullás közben a felületük megolvad, az anyag egy része elgőzölög (abláció), így a felület gyakran lefolyásnyomos, néha a meteorit kúp alakot ölt (orientált). Az égési kéreg friss hullásnál fekete, a felszínen gyakran legömbölyített élű bemélyedések (regmagliptek) láthatók.

Szenes kondrit szeletelt kőzetszövete jól fejlett kondrumokkal és kálcium-alumínium tartalmú fehér zárványokkal

Az akondritok ("kondrumokat nem tartalmazó"), elvesztették kondritos jellegüket, mivel ősi kiségitestjük jelentős mértékben átmelegedett. Fémtartalmuk általában kicsi, az ismert meteoritok 8,2%-a ilyen. Szövetük egyes földi kőzetekéhez hasonló, ez is azt sejteti, hogy egy részben vagy teljesen megolvadt (differenciálódott) kis égitest külső köpenyéből vagy kérgéből származhatnak. A magas széntartalmú ureilitek gyakran apró gyémántszemcséket tartalmaznak, ezek Naprendszeren kívüli eredetre utalhatnak. Ún. primitív akondritok a winonait, acapulcoit és lodranit. Fontos képviselőik a HED-ek (Howardit, Eukrit: szilikátos és/vagy bazaltos breccsák és regolitok, pl. a Vesta külső rétegei, Diogenit: mélységi magmás, pl. a Vesta köpenye).

A Vesta kisbolygó szerkezete

Néhány évtizede fedezték fel a nagyon ritka marsi és holdi eredetű akondritokat. Mára a Vikingek és más marsi szondák adatainak elemzése, illetve az Apolló Hold-expedíciók által a Földre visszahozott kőzetminták véglegesen igazolták az eredetüket.

Az akondritok a kutatók és a gyűjtők körében is talán a legmagasabbra értékelt meteoritok. A Gothard Asztrofizikai Obszervatórium gyűjteményében láthatunk vestai, marsi és - hazánkban először - holdi eredetűnek tartott meteoritmintákat is.