2009.04.17. - Háromdimenziós felvétel egy napviharról

A STEREO űrszondapár elvégezte első 3D-s észleléseit egy koronakitörésről. Ezen mérések alapján meghatározható a Napot elhagyó anyagcsomó nagysága, alakja, illetve az, hogy a plazmaáram milyen sebességgel éri el bolygónkat.

A The Johns Hopkins University APL (Applied Physics Laboratory) részlege által épített és üzemeltetett STEREO (The Solar TErrestrial RElations Observatory) űrszondapár egyik feladata olyan felvételek készítése, melyek segítségével 3D-ben rekonstruálhatók a Napból kiáramló anyag geometriai tulajdonságai. Ehhez az szükséges, hogy a 2006-ban felbocsátott szondapár tagjai elég nagy távolságra legyenek egymástól, lehetőleg hosszú ideig stabil helyzetben. Erre alkalmas pozíciók a Nap-Föld rendszer ún. Lagrange-pontjai közül az L4 és L5 jelűek, melyek csillagunkkal és bolygónkkal egy-egy egyenlő oldalú háromszöget alkotnak, az L4 a Föld keringési irányában előre, az L5 pedig hátrafele található. A szondák jelenleg e pontok felé haladnak, pozíciójukat 2009. szeptemberében fogják elérni. Andy Driesman, a STEREO projekt egyik mérnöke szerint a vezérlőszoftverek megfelelő beállításával sikerült elérniük, hogy a szondák rendszereinek teljesítménye jelenleg ötször jobb, mint a felbocsátás után, s hétszerese annak, amit előzetesen a specifikációkban meghatároztak. A vezérlőközpont minden nap 6-9 gigabájtnyi adatot tölt le az űrszondákról, ami 20-80 százalékkal szintén meghaladja az előzetes várakozásokat.

A 2008. december 12-13-án bekövetkezett koronakitörés a STEREO űrszondapár képein. A felvételek készítése közben a Nap fényes, zavaró korongját kitakarják.
[NASA]

A koronakitörések (Coronal Mass Ejections, CMEs) olyan heves események a Napon, melyek következtében hatalmas plazmatömegek (töltött részecskék csomói) hagyják el csillagunkat és indulnak óriási, mintegy 1-2 millió km/h sebességgel az interplanetáris térbe. Ha ezek a hatalmas plazmafelhők elérik a Föld környezetét, komoly fennakadásokat okozhatnak a távközlési és a helymeghatározást segítő műholdak működésében, de hatással lehetnek az elektromos távvezetékekre is, ami pedig nagy területeket érintő áramellátási problémákhoz vezethet.

Illusztráció arról, hogy a STEREO-A űrszonda hogyan figyelte meg az óriás koronakitörést. A szondák működését bemutató animációk tölthetők le innen.
[NASA]

Angelos Vourlidas (Naval Research Laboratory) szerint a STEREO űrszondák megfigyelései alapján meghatározhatók a koronakitörések paraméterei, többek között az, hogy mikor és milyen sebességgel fogja a plazmaáram elérni a Földet, s mekkora energiaterheléssel kell a Föld magnetoszférájának megküzdenie. A mágneses tér hatására a pólusok környékén a felszín felé tartó töltött részecskék és a földi légkör molekuláinak kölcsönhatása nagy napkitörések esetén kiemelkedően látványos fényelenségeket (sarki fény) eredményez, ugyanakkor azonban akadályozhatja például az irányítók és a pilóták közti kommunikációt, veszélyeztetve így a sarki területek repülőforgalmának biztonságát.

Forrás:

• The Johns Hopkins University APL 2009.04.14.