2008.06.03. - Ho­va tűnt egy pla­ne­tá­ris köd köz­pon­ti csil­la­ga?

A SuWt 2 ka­ta­ló­gus­je­lű pla­ne­tá­ris köd­ből lát­szó­lag tel­je­sen el­tűnt a gáz­fel­hőt ko­ráb­ban le­do­bó vö­rös óri­ás­csil­lag után vissza­ma­radt fe­hér tör­pe, ami egyéb­ként a köd ger­jesz­té­sé­ért is fe­le­lős len­ne.

A SuWt 2 ka­ta­ló­gus­je­lű pla­ne­tá­ris köd a Föld­től 6500 fény­év­re ta­lál­ha­tó a Centa­u­rus csil­lag­kép­ben. Ér­de­kes­sé­ge egy majd­nem élé­ről lát­ha­tó fény­lő gáz­gyű­rű, mely­nek szé­le­i­nél, rá me­rő­le­ge­sen hal­vá­nyabb le­be­nyek nyúl­nak ki, így a kö­döt leg­in­kább egy ho­mok­órá­hoz te­szik ha­son­la­tos­sá.

Az el­kép­ze­lé­sek sze­rint a pla­ne­tá­ris kö­dök, je­len eset­ben a fény­lő gyű­rű ger­jesz­té­sé­ért a köz­pon­ti csil­lag ki­égé­se és a fel­fú­vó­dá­sá­val be­in­du­ló tö­meg­vesz­té­si fo­lya­ma­tok vé­gén vissza­ma­ra­dó for­ró fe­hér tör­pe erős ult­ra­ibo­lya su­gár­zá­sa fe­le­lős. A SuWt 2 ese­té­ben en­nek a fe­hér tör­pé­nek azon­ban nyo­ma sincs! A NA­SA Ult­ra­vi­o­let Exp­lo­rer mes­ter­sé­ges hold­ja a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén pró­bál­ko­zott a várt ult­ra­ibo­lya su­gár­zás de­tek­tá­lá­sá­val, de si­ker­te­le­nül.

A SuWt 2 ka­ta­ló­gus­je­lű pla­ne­tá­ris köd a Centa­u­rus csil­lag­kép­ben. A fé­nyes gyű­rű és a me­rő­le­ges le­be­nyek mi­att az ob­jek­tum leg­in­kább egy ho­mok­órá­hoz ha­son­lít. A fel­vé­tel 1995. ja­nu­ár 31-én ké­szült a Cer­ro Tol­olo In­ter-Ame­ri­can Ob­ser­va­to­ry 1,5 mé­te­res táv­csö­vé­vel Chi­lé­ben.
[NA­SA, NO­AO, H. Bond és K. Ex­ter (STS­cI/AU­RA)]

A fe­hér tör­pe he­lyett van azon­ban más. A gáz­gyű­rű kö­ze­pén egy szo­ros ket­tős­csil­lag ta­lál­ha­tó, mely­nek pe­ri­ó­dus­ide­je 5 nap, de a kom­po­nen­sek egyi­ke sem fe­hér tör­pe. Ka­tri­na Ex­ter és Ho­ward Bond (Space Te­lesc­ope Sci­en­ce Ins­ti­tu­te), va­la­mint brit és ame­ri­kai kol­lé­gá­ik ki­ter­jedt fo­to­met­ri­ai és spekt­rosz­kó­pi­ai ész­le­lé­sei sze­rint mind­két ob­jek­tum na­gyobb, mint egy fő­so­ro­za­ti csil­lag, s for­rób­bak is, mint a Nap (A szín­kép­tí­pu­sú­ak), de ah­hoz nem elég ma­gas a hő­mér­sék­le­tük, hogy a kö­döt ger­jesz­te­ni tud­ják. Er­re csak a jó­val for­róbb fe­hér tör­pék in­ten­zí­vebb ult­ra­ibo­lya su­gár­zá­sa len­ne ké­pes. A meg­fi­gye­lé­sek sze­rint va­ló­szí­nű­leg mind­két csil­lag el­hagy­ta már a fő­so­ro­za­tot és a vö­rös óri­ás ál­la­pot­ba va­ló fej­lő­dés ele­jén jár­hat. Ugyan­ak­kor ten­gely kö­rü­li for­gá­suk las­súbb a várt­nál. Ezen tény és a rö­vid ke­rin­gé­si pe­ri­ó­dus kö­vet­kez­té­ben azon­ban azt vár­hat­nánk, hogy a kom­po­nen­sek ke­rin­gé­se kö­tött, az­az min­dig ugyan­azon ol­da­lu­kat for­dít­ják egy­más fe­lé. A mé­ré­sek sze­rint a hely­zet azon­ban nem ez.

A ku­ta­tók az eset­ben rej­lő prob­lé­má­kat egy egy­sze­rű mo­del­lel pró­bál­ják or­vo­sol­ni. Ezek sze­rint a köd kö­zép­pont­já­ban ta­lál­ha­tó ket­tős va­ló­já­ban hár­mas csil­lag­rend­szer­ként szü­le­tett: a két, szo­ros ket­tőst al­ko­tó A szín­kép­tí­pu­sú csil­lag mel­lett egy jó­val na­gyobb tö­me­gű tag­ja is volt a rend­szer­nek, de az tá­vo­labb ke­rin­gett. Ez a kon­fi­gu­rá­ció ele­gen­dő he­lyet ha­gyott az utób­bi csil­lag­nak, hogy za­var­ta­la­nul vö­rös óri­ás­sá fej­lőd­jön. A fo­lya­mat so­rán azon­ban ki­tá­gu­ló at­mosz­fé­rá­ja el­nyel­te a szo­ros ket­tőst, mely­nek kom­po­nen­sei eb­ben a kö­zös bu­rok­ban ke­ring­ve spi­rá­lis pá­lyán el­kezd­tek an­nak kö­zép­pont­ja fe­lé mo­zog­ni, fel­gyor­sít­va ez­zel a bu­rok for­gá­sát. A vö­rös óri­ás kül­ső ré­te­ge­i­nek pá­lya­sík­ban le­do­bott ré­sze­i­ből ala­kult ki a ma is lát­ha­tó fény­lő, gyű­rű ala­kú köd. A ket­tős tag­ja­i­nak szo­kat­la­nul las­sú for­gá­sa szin­tén en­nek a "kan­ni­ba­liz­mus­nak" le­het a kö­vet­kez­mé­nye. Ezen el­kép­ze­lés alap­ján a köd ger­jesz­té­sét a vö­rös óri­ás le­do­bó­dott anyag mi­att sza­bad­dá vá­ló for­ró mag­já­nak ult­ra­ibo­lya su­gár­zá­sa okoz­hat­ja. Ha a mag tö­me­ge ele­gen­dő­en nagy volt, ak­kor a le­hű­lé­se és egy hal­vány fe­hér tör­pét ered­mé­nye­ző össze­hú­zó­dá­sa elég gyor­san meg­tör­tén­he­tett, ami ma­gya­ráz­hat­ja azt, hogy mi­ért nem tud­juk ma meg­fi­gyel­ni, hol­ott min­den va­ló­szí­nű­ség sze­rint ott kell len­nie va­la­hol a bu­rok­ban.

A SuWt 2 le­het­sé­ges fej­lő­dé­sét ma­gya­rá­zó áb­ra: (1) Kez­det­ben a hár­mas csil­lag­rend­szer két A szín­kép­tí­pu­sú, szo­ros ket­tőst al­ko­tó csil­lag­ból és egy har­ma­dik, jó­val na­gyobb és for­róbb, de tá­vo­labb ke­rin­gő kom­po­nens­ből állt. (2) Ez utób­bi gyor­san vö­rös óri­ás­sá fej­lő­dött, mely­nek so­rán lég­kö­re je­len­tő­sen ki­tá­gult. (3) A tá­gu­ló at­mosz­fé­ra el­nyel­te a szo­ros ket­tőst. (4) A ket­tős moz­gá­sa a kö­zös bu­rok­ban egy vas­tag ko­ron­got ho­zott lét­re. (5) A ko­rong­ra me­rő­le­ge­sen bi­po­lá­ris le­be­nyek ala­kul­tak ki, lét­re­hoz­va a pla­ne­tá­ris kö­döt, míg a vö­rös óri­ás mag­ja hal­vány, má­ra a bu­rok ál­tal el­rej­tett fe­hér tör­pé­vé fej­lő­dött.
[NA­SA, ESA és A. Fe­ild (STS­cI)]

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző elő­adás az Ame­ri­can Ast­ro­no­mi­cal So­ci­ety 212., St. Lo­u­is-ban zaj­ló ülé­sén hang­zott el.

For­rás:

• STS­cI-2008-21 NR 2008.06.03.