2008.09.25. - Szu­per­nó­va azo­no­sí­tá­sa in­ter­ne­tes ar­chí­vu­mok se­gít­sé­gé­vel

Ti­zen­két év­vel a ka­tak­liz­ma után a leg­na­gyobb te­lesz­kó­pok pub­li­kus adat­bá­zi­sa­i­nak se­gít­sé­gé­vel si­ke­rült azo­no­sí­ta­ni az el­múlt 25 év egyik leg­kö­ze­leb­bi, az SN 1987A exp­ló­zi­ó­já­val sok ha­son­ló­sá­got mu­ta­tó szu­per­nó­va-rob­ba­ná­sát.

Az SN 1996cr jel­zés­sel el­lá­tott szu­per­nó­vá­ra uta­ló el­ső je­let Franz Bau­er (Co­lum­bia Uni­ver­sity) fe­dez­te fel 2001-ben, ami­kor a NA­SA Chand­ra rönt­gen­te­lesz­kóp­ja ál­tal ké­szí­tett fel­vé­te­le­ken egy fé­nyes, vál­to­zó in­ten­zi­tá­sú for­rást vett ész­re a Kör­ző csil­lag­kép­ben lát­ha­tó ESO 97-13 ka­ta­ló­gus­je­lű, is­mer­tebb ne­vén Cir­ci­nus spi­rál­ga­la­xis­ban. Az ob­jek­tum né­hány ér­de­kes tu­laj­don­sá­ga el­le­né­re Bau­er­nek és kol­lé­gá­i­nak ak­ko­ri­ban nem si­ke­rült egy­ér­tel­mű­en meg­ha­tá­roz­nia a for­rás ter­mé­sze­tét.

A kom­po­zit ké­pen a kö­rül­be­lül 12 mil­lió fény­év­re ta­lál­ha­tó Cir­ci­nus spi­rál­ga­la­xis cent­rá­lis te­rü­le­tei lát­ha­tók. A Chand­ra rönt­gen­mű­hold­ról szár­ma­zó ada­to­kat kék szín je­lö­li, míg a Hubb­le űr­te­lesz­kóp kü­lön­bö­ző szű­rő­kön ke­resz­tül ké­szült fel­vé­te­le­i­nek a szín­kód­ja a kö­vet­ke­ző: sár­ga - I sáv, vö­rös - hid­ro­gén emisszió, ci­án - V sáv, vi­lá­gos­kék - oxi­gén emisszió. A jobb al­só sa­rok­ban lát­ha­tó fé­nyes kék for­rás az SN 1996cr szu­per­nó­va, mely­nek vég­ső azo­no­sí­tá­sa több, mint egy év­ti­zed­del a rob­ba­nás után tör­tént meg.
[Rönt­gen: NA­SA/CXC/Co­lum­bia/F. Bau­er és tsai; op­ti­kai: NA­SA/STS­cI/UMD/A. Wil­son és tsai]

Egy év el­tel­té­vel azon­ban Bau­er és mun­ka­tár­sai az ESO VLT te­lesz­kóp­ja­i­val ké­szült szín­ké­pek alap­ján már biz­to­sak vol­tak ab­ban, hogy egy ko­ráb­ban be­kö­vet­ke­zett szu­per­nó­va-rob­ba­nás­ról van szó. An­nak meg­ál­la­pí­tá­sá­ra, hogy ez mi­kor tör­tén­he­tett, ne­ki­lát­tak 18 kü­lön­bö­ző föl­di és űr­te­lesz­kóp pub­li­kus adat­bá­zi­sa­i­nak át­vizs­gá­lá­sá­hoz. Mi­vel az ob­jek­tu­mot egy vi­szony­lag kö­ze­li ga­la­xis­ban fe­de­zék fel, sze­ren­csé­jük­re az ar­chí­vu­mok­ban gaz­dag ész­le­lé­si anyag állt ren­del­ke­zés­re ró­la. Bau­er sze­rint ezen ada­tok nél­kül nem is tud­tak vol­na ered­ményt el­ér­ni, s a fel­fe­de­zést az "in­ter­ne­tes csil­la­gá­szat" el­ső lé­pé­se­ként ér­té­kel­te.

Az ESO NTT (New Tech­no­logy Te­lesc­ope) te­lesz­kóp Su­SI (Su­perb Se­e­ing Ima­ger) mű­sze­ré­nek 1993 áp­ri­li­si, kö­rül­be­lül há­rom év­vel a rob­ba­nás előt­ti fel­vé­te­le­i­ből össze­ál­lí­tott kom­po­zit kép a Cir­ci­nus spi­rál­ga­la­xis­ról. A kes­keny sá­vú szű­rők az io­ni­zált hid­ro­gén, oxi­gén és vas vo­na­la­i­ra vol­tak han­gol­va.
[Euro­pe­an So­ut­hern Ob­ser­va­to­ry]

A ta­lált ada­tok azt mu­tat­ják, hogy az SN 1996cr a rá­dió- és rönt­gen­tar­to­mány­ban va­la­ha de­tek­tált leg­fé­nye­sebb szu­per­nó­vák kö­zé tar­to­zik. Sok ha­son­ló­sá­got mu­tat az emb­le­ma­ti­kus SN 1987A szu­per­nó­vá­val, amely a Tej­út­rend­szer egyik kí­sé­rő­ga­la­xi­sá­ban, a 160 ezer fény­év­re ta­lál­ha­tó Nagy Mag­el­lán Fel­hő­ben (LMC) rob­bant 1987-ben. A mér­leg annyi­ban bil­len az SN 1996cr ja­vá­ra, hogy a rá­dió- és rönt­gen­tar­to­mány­ban kö­rül­be­lül ezer­szer fé­nye­sebb volt, mint sok­kal hí­re­sebb előd­je. Egyéb nagy rönt­gen­ob­szer­va­tó­ri­u­mok, mint a RO­SAT vagy az AS­CA, nem de­tek­tál­ták a szu­per­nó­vát, mely­nek rönt­gen­fé­nyes­sé­ge a 2001-es Chand­ra-fel­fe­de­zés után fo­lya­ma­to­san nőtt. Ko­ráb­ban az SN 1987A volt az egyet­len, mely­nek rönt­gen­in­ten­zi­tá­sa az idő elő­re­ha­lad­tá­val nö­ve­ke­dett.

Az 1994 áp­ri­li­sá­ban rög­zí­tett NTT Su­SI ké­pen a szu­per­nó­va még min­dig nem lát­ha­tó, meg­fi­gyel­he­tő azon­ban egy io­ni­zált gázt tar­tal­ma­zó te­rü­let, ami kap­cso­lat­ban le­het a ké­sőbb fel­rob­bant csil­lag­ról csil­lag­szél for­má­já­ban ko­ráb­ban el­tá­vo­zott anyag­gal.
[Euro­pe­an So­ut­hern Ob­ser­va­to­ry]

A 3,9 mé­te­res an­gol-auszt­rál te­lesz­kóp (AAT, Ang­lo-Aust­ra­li­an Te­lesc­ope) ar­chí­vu­má­ból szár­ma­zó, op­ti­ka tar­to­mány­ban ké­szült fel­vé­te­lek alap­ján a rob­ba­nás va­la­mi­kor 1995. feb­ru­ár 28. és 1996. már­ci­us 15. kö­zött kö­vet­ke­zett be. Az utób­bi 25 év öt leg­kö­ze­leb­bi szu­per­nó­vá­ja kö­zül ez az egyet­len, me­lyet nem fe­dez­tek fel rö­vid­del a rob­ba­nás után.

A két kép az an­gol-auszt­rál táv­cső­vel ké­szült a rob­ba­nás előtt (bal ol­dal, 1995 feb­ru­ár) és után (jobb ol­dal, 1996 már­ci­us). A Hubb­le és a Chand­ra fel­vé­te­le­i­nek lá­tó­me­ze­jét a fe­hér tég­la­la­pok je­lö­lik. A ké­pe­ken a szu­per­nó­va po­zí­ci­ó­ját a fe­hér kör mu­tat­ja.
[Ang­lo-Aust­ra­li­an Ob­ser­va­to­ry]

Az ar­chív ada­tok és el­mé­le­ti meg­fon­to­lá­sok alap­ján a cso­port fel­ál­lí­tott egy mo­dellt is a fo­lya­mat le­fo­lyá­sá­ra. Esze­rint a rob­ba­nás előtt a csil­lag­ról csil­lag­szél for­má­já­ban el­tá­vo­zott vagy éle­té­nek ké­sői fá­zi­sa­i­ban be­kö­vet­ke­zett ki­tö­ré­sek so­rán le­do­bó­dott anyag a kör­nye­ző gáz­ban egy üre­get ho­zott lét­re. En­nek kö­vet­kez­té­ben ma­gá­nak a rob­ba­nás­nak a lö­kés­hul­lá­ma gya­kor­la­ti­lag aka­dály­ta­la­nul ter­jed­he­tett eb­ben tér­rész­ben. Sű­rűbb kö­ze­get el­ér­ve az üt­kö­zés okoz­ta ger­jesz­tés erős fel­fény­lést oko­zott a rá­dió- és rönt­gen­tar­to­mány­ban, ami azért le­he­tett sok­kal na­gyobb, mint az SN 1987A ese­té­ben, mert ez utób­bi kö­rü­li, a ki­sö­pört tér­ré­szen tú­li gáz­bu­rok sű­rű­sé­ge sok­kal ki­sebb volt. A két pél­da alap­ján el­kép­zel­he­tő, hogy a rob­ba­nás előt­ti "söp­rö­ge­tés" a nagy­tö­me­gű csil­la­gok vég­ső pusz­tu­lás előt­ti ak­ti­vi­tá­sá­nak vi­szony­lag gyak­ran elő­for­du­ló mo­men­tu­ma.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk az Ast­rophy­si­cal Jour­nal c. fo­lyó­irat­ban fog meg­je­len­ni.

For­rás:

• ESO 32/08 - Sci­en­ce Re­le­a­se
• ar­Xiv:0804.3597v3 [ast­ro-ph]