2008.11.25. - Nóvarobbanás egy planetáris ködben
Angol kutatók által vezetett csoport egy planetáris köd belsejében bekövetkezett nóvarobbanást detektált. Az első, s ezidáig egyetlen ilyen esemény a Nova Persei explóziója volt 1901-ben, melyet Gothard Jenő is megfigyelt.
A szóban forgó, V458 Vul katalógusjellel ellátott nóvát Roger Wesson (University College London) és munkatársai fedezték fel. A robbanás 2007. augusztus 8-án történt, ezt követően a nóva a vizuális tartományban néhány nap alatt 8,1 magnitúdóig fényesedett. Az explózió körüli égi területet hat héttel korábban egy égboltfelmérés (IPHAS, Isaac Newton Telescope Photometric HAlpha Survey) keretében a hidrogén legjellemzőbb Balmer-vonalára, a Hα-ra érzékenyített szűrőn keresztül már lefényképezték. Ezen a felvételen pedig világosan kivehető egy planetáris köd a központi objektumával egyetemben, melynek fényessége akkor 18 magnitúdó volt.
A központi csillag nóvaként történt robbanása után készült felvételeken a köd belső részén jól megfigyelhető egy, az explózió okozta ionizáció miatt gyorsan fényesedő csomó, amit a spektroszkópiai észlelések is megerősítenek. A robbanáson átesett csillag és a csomó szögtávolsága, valamint a robbanás és a csomó fényesedése között eltelt idő (278 nap) alapján a kutatók a köd távolságát 13 kiloparszekre (körülbelül 42 ezer fényév) becsülik, melyet két másik távolságbecslési módszer is alátámaszt. A köd össztömege a Napénak 0,2-szerese, tágulási sebessége kicsi, ami kizárja, hogy a nóva egy korábbi kitöréséből származó anyag alkotná. Az expanzió sebessége alapján a köd becsült kora 14000 év.
A nóvarobbanások olyan szoros kettős rendszerekben következnek be, melyekben az egyik komponens egy fehér törpe, melyre a másik komponensről folyamatosan anyag áramlik át. Ha ennek a hidrogénben gazdag anyagnak a tömege elér egy bizonyos értéket, akkor a kompakt objektum felszínén egy termonukleáris robbanás következik be, melynek során a rendszer fényessége körülbelül 10 magnitúdóval nő, miközben mintegy 10-4 naptömegnyi anyag dobódik ki néhány száztól néhány ezer km/s-ig terjedő sebességgel. Elképzelhető, hogy ilyen szoros kettősökben található nagytömegű fehér törpék az Ia típusú szupernóva-robbanásig is eljuthatnak.
A planetáris ködöket kis- és közepes tömegű csillagok hozzák létre életük vége felé, amikor az aszimptotikus óriáságon (AGB) a hőmérséklettől nagymértékben függő héjbeli héliumégés miatti ún. termális pulzusok következtében a csillag magját burkoló rétegek ledobódnak. A feltáruló, később fehér törpévé váló forró, csupasz magból körülbelül 2000 km/s sebességű csillagszél indul el, ami utoléri a korábbi fejlődési fázisokban szintén csillagszél formájában eltávozott anyagot, s ezen kölcsönhatás fogja végeredményként kialakítani a planetáris ködöt, mely végül a korábbi, lassabb szél sebességével (körülbelül 20 km/s) tágulva néhány tízezer év alatt teljesen elkeveredik a környező intersztelláris anyaggal.
Az elképzelések szerint planetáris ködök csak szoros kettősök körül alakulhatnak ki, mégpedig a rendszer azon fejlődési fázisában, amikor komponensei egy közös burokban keringenek. Ez esetben néhány nóvának planetáris ködök belsejében kellene feltűnnie, mindeddig azonban csak egy ilyen volt ismert, mégpedig az 1901-ben felrobbant Nova Persei, későbbi nevén GK Persei. Ennek magyar vonatkozású érdekessége, hogy 1901/1902-ben Gothard Jenő is észlelte herényi obszervatóriumában, s több színképfelvételt is készített róla. A V458 Vul a második, planetáris köd belsejében feltűnt nóva, s mint ilyen, fontos szerepe lehet a csillagok fejlődésére vonatkozó elméletek tesztelésében. A nagy becsült távolsága azt is jelenti, hogy a fehér törpe komponens tömege is nagy, így elképzelhető, hogy a rendszer végül egy Ia típusú szupernóva-robbanásban fog elpusztulni.
Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Letters c. folyóirat 2008. november 20-i számában jelent meg.
Forrás: