2008.12.24. - A világ két színben

A Spitzer űrtávcsővel az RCW 49 katalógusjelű csillagkeletkezési területről korábban készített kép új kiadása jelzi, milyennek mutatják majd az űrteleszkóp műszerei a világot, ha 2009-ben elfogy a hűtésre használt folyékony hélium.

A csillagászati megfigyeléseknél - a profitól az amatőr szintig - általánosan használt CCD kamerák szürkeárnyalatos képeket szolgáltatnak, a kiolvasásnál a szoftver minden képponthoz egy számértéket rendel, ami azt jellemzi, hogy az adott pixelre leképezett égi terület milyen intenzitású egy keskeny hullámhossz-tartományban, amit egy megfelelő szűrő alkalmazásával választanak ki. Az űrtávcsövek és a nagy földi teleszkópok honlapjain közzétett gyönyörű színes felvételek számítógépes eljárások eredményeként születnek meg, melyek során különböző hullámhosszakra érzékeny szűrőkön keresztül rögzített "fekete-fehér" intenzitásképeket használnak alapcsatornaként például a számítógépes megjelenítésben alkalmazott RGB (alapszínek: vörös, zöld, kék) vagy a nyomdatechnikában használatos CMYK (alapszínek: cián, magenta, sárga, fekete) színrendszerű végső képek előállításához. Általában igaz, hogy az egyes intenzitásképekhez a látható tartomány valamilyen színét rendelik, melyek nem feltétlenül az előbb említett rendszerek alapszínei. Ebben az értelemben végeredményül ún. hamisszínes képeket kapunk, melyek célja általában nem a valósághű visszaadás, hanem a részletek kiemelése, de van olyan szűrőkombináció, amivel például az RGB rendszerben elég jól közelíthetők az emberi szem által is érzékelt színek, mint ahogyan ezt a digitális fényképezőgépek gyors elterjedésének köszönhetően az amatőr fotósok is nap mint nap tapasztalhatják.

A Spitzer űrteleszkóp két kamerája szűrőrendszereivel az infravörös tartomány hét hullámhosszának környezetében képes adatokat rögzíteni. Ezekből kell aztán kiválasztani a színrendszernek megfelelően az alapcsatornákként használt képeket, ami sok esetben egyáltalában nem egyszerű feladat, ha a cél egy "mutatós" kép számítógépes előállítása, ugyanis különböző csatornaválasztások esetén jelentősen eltérő kinézetű végeredmény is elérhető.

A Spitzer által az RCW 49 katalógusjelű csillagkeletkezési területről 2003. december 23-án készített infravörös felvételek közül négy felhasználásával előállított színes felvétel. Jól elkülöníthetők a központi részen az idősebb csillagok (kék), a gázszálak (zöld) és a poros részek (rózsaszín).
[NASA/JPL-Caltech/E. Churchwell (University of Wisconsin)]

A Spitzerrel dolgozó kutatók 2004-ben már publikáltak egy képet a déli égbolton, a Centaurus csillagképben megfigyelhető, tőlünk 13700 fényév távolságra lévő, RCW 49 katalógusjelű, porban gazdag csillagkeletkezési területről. Ez a kép négy infravörös csatorna (3,6 mikron - kék, 4,5 mikron - zöld, 5,8 mikron - narancs, 8 mikron - vörös) kombinációjával jött létre.

Az RCW 49 most közzétett új képe a korábbi négy színcsatorna helyett csak kettőt használ, melyekkel a detektorok két legrövidebb hullámhosszú (3,6 és 4,5 mikron) képét montírozták. Az eljárás során a 3,6 mikronos képhez a cián, míg a 4,5 mikronoshoz a vörös színt rendelték. A 4,5 mikronos hullámhosszon a forró hidrogénfelhők sugárzása nagyon erős, így ezt a képet a hidrogént jelző vörös szín dominálja a körülbelül 2200 csillag és szerves molekulák sugárzása mellett, melyek mind a négy-, mind a kétcsatornás képen láthatók.

A 2003-ban készült felvételek közül csak a két legrövidebb hullámhosszút felhasználva az RCW 49 némileg más arcát mutatja, mint a négy csatornából előállított képen. Ezen a montázson a területet a vörössel ábrázolt forró hidrogén dominálja, ami a korábbi képen kevésbé volt hangsúlyos.
[NASA/JPL-Caltech/E. Churchwell (University of Wisconsin)]

A csatornákkal való "játék" az esetleges új tudományos eredmények mellett egy más okból is fontos. 2009-ben ugyanis elfogy a Spitzer detektorainak hűtésére használt folyékony hélium, ezért azok túlságosan melegek lesznek a távoli infravörös hullámhosszokon történő megfigyelésekhez, a 3,6 és 4,5 mikronos tartományban azonban továbbra is tudnak dolgozni. Az RCW 49 esetéhez hasonló vizsgálatokkal a kutatók tehát képet tudnak alkotni a teleszkóp és az érzékelők jövőbeni teljesítményéről.

Forrás:

• Spitzer News 2008.12.24.