2009.07.06. - Működési pályán a leghidegebb űreszköz

Néhány nappal ezelőtt a mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló Planck űrteleszkóp egyik műszere elérte a -273,05 celsius fokos működési hőmérsékletét, s ezzel a leghidegebb ismert objektum lett a világűrben.

Július elején a Planck űrteleszkóp HFI (High Frequency Instrument) műszere elérte a szinte elképzelhetetlenül alacsony -273,05 °C-os működési hőmérsékletet, s így a világűr leghidegebb ismert objektuma lett. Ezzel csaknem egyidőben az űreszköz megkezdte a végső, a Nap-Föld rendszer L2 Lagrange pontja körüli működési pályára álláshoz vezető manővert is.

A Planck négyféle hűtőrendszerrel van felszerelve. Ezek közül az első passzív hűtés: a műszerek hősugárzás formájában történő energialeadással -230 °C-os hőmérsékletet érnek el. Az abszolút zérót, az elméletileg lehetséges legalacsonyabb hőmérsékletet 0,1 kelvinre megközelítő hőmérsékletet a műszerek lépcsőzetesen, három aktív hűtőrendszer segítségével érik el. A 20 K-es a Jet Propulsion Laboratory, a 4 K-es a Rutherford Appleton Laboratory (Didcot, UK) és az Astrium (UK), míg a 0,1 K-es az Institut Néel (Grenoble, Franciaország), az Institut d'Astrophysique Spatiale (Orsay, Franciaország) és a DTA Air Liquide (Grenoble, Franciaország) fejlesztése. A Planck szonda az Ősrobbanás maradványsugárzását, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (CMB, Cosmic Microwave Background) fogja tanulmányozni az eddigieknél sokkal jobb térbeli felbontással és érzékenységgel. A cél a háttérsugárzás hőmérsékletében bekövetkező milliomod fokos térbeli fluktuációk mérése. Ez olyan bonyolultságú feladat, mintha a Földről egy, a Hold felszínén ülő nyúl teste által kibocsátott hősugárzást szeretnénk detektálni. A lehető legjobb jel/zaj viszony elérése érdekében ezért kell a szonda detektorait az abszolút nulla fokhoz ilyen közeli hőmérsékletre lehűteni.

Számítógépes rajz a Planck fókuszsíkjáról. A HFI (High Frequency Instrument) az aranyszínű doboz közepéből kiálló "síperdő", míg az LFI (Low Frequency Instrument) a vastagabb sípokból álló két gyűrű.
[ESA/AOES Medialab]

2009. július 2-án a szondát irányító csapat megkezdte azt a manővert is, melynek eredményeként az űreszköz a Nap-Föld rendszer L2 Lagrange pontja körüli végső pályájára fog állni. A segédrakétákat a Planck maga indította be a megfelelő parancsra, s azok 12-24 órán keresztül működtek. A manőver során a Planck sebességét 211,6 km/h-val változtatták meg, így az 1010 km/h lett. Jelenleg a Földdel és a képzeletbeli L2 ponttal együtt 29,5 km/s sebességgel kering a Nap körül. A manőver kezdetén Földtől mért távolsága 1,43 millió km volt.

A Planck pályája a Nap-Föld rendszer L2 Lagrange pontja körül.
[ESA]

A következő néhány hét során a műszerek beállítása és finomhangolása következik. A tervek szerint a Planck augusztus közepén kezdi el a mikrohullámú égbolt felmérését.

Forrás:

• ESA News 2009.07.03.