2011.02.15. - Infravörösben egészen másként néz ki Észak-Amerika

Az Észak-Amerika köd azért kapta a nevét, mert feltűnően hasonlít a kontinensre, különösen igaz ez a Mexikói-öböl környékére. Ez azonban csak a látható sugárzás tartományában van így, az infravörösben teljesen más a kép.

A most nyilvánosságra hozott felvételeket a NASA Spitzer infravörös űrteleszkópjával rögzítették, még a műszerek hűtésére szolgáló folyékony hélium teljes elpárolgása előtt. A képeken Luisa Rebull (Spitzer Science Center, California Institute of Technology) és kutatócsoportja mintegy kétezer olyan új objektumot azonosított, amelyek nagy valószínűséggel fiatal csillagok. Ezek száma így egy csapásra megtízszereződhet a régióban, hiszen eddig mindössze körülbelül kétszáz volt ismert.

Az Észak-Amerika köd az optikai és az infravörös tartományban. Míg a látható tartományban a köd az észak-amerikai kontinensre hasonlít - jól azonosítható Mexikó, a Mexikói-öböl, Florida, de a kontinens keleti partvidéke is - addig az infravörös tartományban a hasonlóság eltűnik, sőt bizonyos részek "negatívba" váltanak, például Mexikó nyugati partja, vagy a Pelikán-köd is, ami az optikai tartománybeli képen az Atlanti-óceán helyén látható.
[NASA/JPL-Caltech/L. Rebull (SSC/Caltech)]

A csillagok por- és gázködök belsejében születnek a gravitáció miatt összesűrűsödő gócpontok fokozatos növekedésével. Amint az anyag a kialakuló új csillagba zuhan, egy lapos korongba rendeződik, ami a formálódó csillaggal együtt forog. Közben a beáramlással ellentétes folyamat is zajlik a diszkre merőlegesen két irányban kifúvások (jet-ek) formájában. Az elméletek szerint a fúzió beindulása után nem sokkal a korong anyagából a bolygók is elkezdenek kialakulni. Ez a folyamat végül a diszk szinte teljes disszipációjához vezet, némi poranyag marad csak. Ez a maredék okozza például a Naprendszerben az állatövi fényt. Az új Spitzer-felvételeken a csillagok kialakulásának minden lépése megfigyelhető, a porba ágyazódott sűrűsödési gócoktól a fiatal felnőtt kor első, a bolygórendszer kialakulásával járó fázisáig. Rebull szerint a Spitzer adatai alapján az Észak-Amerika köd éppen megszületett csillagai egyértelműen elkülöníthetők azoktól, melyek csak abban az irányban látszanak.

A Spitzer infravörös felvételei alapján készített kompozit kép az Észak-Amerika ködről. A kép színkódolása a következő: kék - 3,6 mikron, kékes-zöld - 4,5 mikron, zöld - 5,8 és 8 mikron, vörös - 24 mikron. A képen mindenhol 1 millió év körüli csillagok halmazai azonosíthatók, de megfigyelhetők némileg idősebb, 3-5 millió év körüli objektumok is, különösen a pelikán fejének környékén. Néhány régió azonban a vastag por miatt még infravörösben is sötét. Ilyen például a Mexikói-öböl területén látható sötét "folyó", ami valószínűleg a komplexum legfiatalabb, 1 millió évnél kisebb korú csillagainak szülőhelye.
[NASA/JPL-Caltech/L. Rebull (SSC/Caltech)]

Az Észak-Amerika köd egyik rejtélye a gerjesztéséért felelős forrás, ugyanis még senkinek nem sikerült nagy tömegű csillagok olyan csoportját azonosítani benne, amely rányomhatná a bélyegét a ködre. (Az Orion-ködben ilyen csillagcsoport például az ún. Trapézium). A Spitzer-felvételek - de más teleszkópokkal végzett észlelések is - arra utalnak, hogy a keresett csillagok valahol a "Mexikói-öböl mélyén" lehetnek, azaz a köd ezen területe mögött.

Bizonytalan az Észak-Amerika köd távolsága is. Ezt jelenleg 1800 fényév körülire becsülik, de a Spitzer felvételei alapján azonosított új csillagok segíthetnek ennek finomításában is.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Supplement Series c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

• Spitzer News 2011.02.10.