2011.09.23. - Mégsem a Baptistina-család tagja lehetett a dínógyilkos

A NASA WISE infravörös műholdjának mérései alapján kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Baptistina kisbolygócsalád egyik tagjának bolygónkkal történt ütközése okozhatta a dinoszauroszok kipusztulását.

Míg a kutatók többé-kevésbé biztosak abban, hogy a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kipusztulását egy Földdel ütköző aszteroida okozta, csak sejtik, hogy honnan jöhetett ez a kisbolygó, illetve milyen pályán érte el bolygónkat. Egy 2007-es, földi teleszkópokkal az optikai tartományban végzett megfigyeléseken alapuló tanulmány szerint egy korábban ütközést elszenvedő hatalmas kisbolygó, a Baptistina egyik maradványa lehetett a tettes. Ennek az elképzelésnek megfelelően a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben a Baptistina egy másik aszteroidával ütközött körülbelül 160 millió évvel ezelőtt, melynek eredményeként hegy méretű törmelékdarabok keletkeztek, ezek közül egyik csapódhatott bolygónkba, megpecsételve a dínók sorsát. A WISE új infravörös észlelései alapján a kutatók azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a Baptistina kisbolygócsalád mégsem lehet felelős a kréta és a harmadidőszak határán bekövetkezett tömeges kihalásért. Lindley Johnson (Near Earth Object Observation Program, NASA Headquarters, Washington) szerint a korábbi, optikai megfigyeléseken alapuló méret- és korbecslések pontatlanok, az új, infravörös észlelések sokkal megbízhatóbb értékeket szolgáltatnak, ezek viszont megkérdőjelezik a Baptistina szerepét.

Az elképzelések szerint a dinoszauruszok kipusztulását egy, az aszteroidaövben ütközés következtében részeire szakadt hatalmas kisbolygó egyik darabjának Földbe csapódása okozta. Az új WISE-adatok alapján azonban megkérdőjelezhető, hogy az ún. Baptistina-család egyik tagjáról lenne szó.
[NASA/JPL-Caltech]

A WISE (Wide-field Infrared Survey Explorer) műhold 2010 januárja és 2011 februárja között kétszer tapogatta le az egész égboltot az infravörös tartományban. A program "aszteroidavadászatot" célzó része, a NEOWISE keretében az adatok alapján több, mint 157 ezer főövbe tartozó kisbolygót katalogizáltak, melyek közül 33 ezernél is több új azonosítás.

A látható tartományban a kisbolygók a Nap fényét verik vissza, ezért az albedójuk (fényvisszaverő képességük) ismerete nélkül ez alapján nehéz megbecsülni a méretüket. Az infravörös tartományban azonban saját (hőmérsékleti) sugárzást is kibocsátanak, ez pedig sokkal pontosabb méretbecslést tesz lehetővé. Ha az átmérő az infravörös adatokból ismert, ezeket a méréseket az optikai adatokkal kombinálva újraszámolható a fényvisszaverő képesség is. A NEOWISE csoport a főöv körülbelül 120 ezer kisbolygójának albedóját és méretét mérte meg, melyek között a Baptistina-család több, mint ezer tagja is szerepelt. Ez alapján a kutatók kiszámolták, hogy a kisbolygócsalád őse, a Baptistina a korábban gondolt 160 millió év helyett körülbelül 80 millió évvel ezelőtt szakadt darabjaira. A kalkulációt az tette lehetővé, hogy a család tagjainak mérete és reflektivitása jelzi, hogy mennyi időre lett volna szükségük a jelenlegi pozíciójuk eléréséhez. (A nagyobb testek lassabban szóródnak szét az eredeti pálya mentén, mint a kisebbek.) Az eredmények tehát azt sugallják, hogy a Baptistina egy darabjának a korábban gondoltnál sokkal kevesebb, mindössze 15 millió év állt volna rendelkezésre ahhoz, hogy a Földet eltaláló pályára kerüljön. Amy Mainzer (NASA JPL), a NEOWISE projekt vezető kutatója szerint mivel a kisbolygók általában a főöv ún. rezonáns pályáiról kerülnek a Föld közelébe vezető trajektóriákra, az ilyen folyamatokhoz karakterisztikusan több tízmillió év kell, a Baptistina darabjainak azonban az előzőek alapján nem lehetett ennyi ideje, így megkérdőjelezhető, hogy közülük valamelyik lett volna a 65 millió évvel ezelőtti dínógyilkos.

Bár úgy tűnik, a Baptistina maradványai kiesnek a gyanúsítottak közül, a potenciális jelöltek száma továbbra is nagy. Egy körülbelül 10 kilométer átmérőjű test 65 millió évvel ezelőtti becsapódásának általánosan elfogadott bizonyítéka az ún. Chicxulub-kráter a Mexikói-öböl fenekén, illetve az adott földtörténeti korból származó fosszíliák összetétele. Ezekben olyan ritka ásványok - például yttrium - feldúsúlása figyelhető meg, melyek gyakoriak a meteoritikus anyagban, de ritkán és kis mennyiségben fordulnak csak elő a földkéregben.

A Baptistinával kapcsolatos megállapításokon túl a NEOWISE-eredmények azt is jelzik, hogy a főöv különböző kisbolygócsaládjainak tagjai is hasonló fényvisszaverő képességgel rendelkeznek. A kutatás vezetője, Joseph Masiero (JPL/Caltech) szerint csoportja reméli, hogy a NEOWISE adatok további elemzése alapján el tudják különíteni ezeket a családokat, illetve a történetüket, pályafejlődésüket is nyomon tudják majd követni.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal c. folyóiratban fog megjelenni.

Forrás:

• ScienceDaily 2011.09.19.