2011.11.22. - Szaturnuszi óriásvihar, ahogyan a Cassini látta

A NASA Cassini űrszondájának most közzétett felvételei kitűnően dokumentálják a Szaturnusz északi féltekéjén majdnem egy éven át dúló óriási vihar kialakulását és fejlődését.

A Cassini űrszonda által készített és a NASA által most közzétett felvételeken, illetve az ezekből előállított animációkon jól nyomon követhető a 2010. december 5-én még csak kis foltként látszó esemény kialakulása, majd a fejlődése, melynek eredményeként 2011 januárjának végére a vihar teljesen körbefogta a bolygó északi féltekéjét. Az észak-déli irányban körülbelül 15 ezer kilométer kiterjedésű förgeteg a legnagyobb vihar a Szaturnuszon az elmúlt két évtizedben, és egyértelműen a legnagyobb a bolygón, melyet interplanetáris űreszközről valaha is megfigyeltek. Ugyanazon a napon, amikor a Cassini nagyfelbontású kamerái az első képeket rögzítették a kialakuló viharról, a rádió- és plazmahullámokat vizsgáló műszerei annak elektromos aktvitását is detektálták. Bár az ez által jelzett aktív konvektív fázis 2011 június végére befejeződött, a közben létrejött turbulens felhők máig megmaradtak az atmoszférában. A körülbelül 200 napos tombolásával az esemény szintén rekorder a bolygót megkerülő viharok sorában. A korábbi csúcstartó egy 1903-as kitörés volt, amely mintegy 150 napig maradt fenn. A már a Hubble Űrteleszkóp által is lefényképezett, 21 évvel ezelőtti, méreteiben a mostanihoz fogható vihar pedig "csak" 55 napig tombolt.

Hamisszínes mozaik a Szaturnuszról, melyet a Cassini által 2011. január 11-én 915 ezer kilométer távolságból a közeli infravörös tartományban rögzített felvételekből állítottak össze. A kék a 890 nm-es, a zöld a 728 nm-es, a vörös pedig a 752 nm-es szűrőn keresztül mért intenzitásokat kódolja. A vörös és narancssárga az atmoszféra mélyén, a sárga és a zöld közepes, míg a fehér és a kék színek nagy magasságokban található felhőket jeleznek. A kép közepén áthúzódó világoskék vonal az éléről látszó gyűrűrendszer.
[NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute]

A Cassini több száz felvételt készített a viharról a "Saturn Storm Watch" kampány keretében. Ennek során a bolygót, a gyűrűrendszerét és a holdjait célzó, programozott megfigyelések közben a szonda a viharra is vetett egy-egy gyors pillantást. Ezek a képek a 2004 óta összegyűlt kiváló minőségű anyaggal együtt lehetővé teszik a viharok kialakulása előtt a bolygón bekövetkező változások követését, illetve betekintést engednek a viharok fejlődésébe, a szélsebesség alakulásába és a szélesség szerinti változásokba.

A mostanit megelőző legnagyobb atmoszférikus zavart a Cassini a déli félteke viharzónájában észlelte. A valójában több kisebb, legfeljebb 5 napig tomboló és így csak a lokális időjárást befolyásoló viharból álló sorozat néhány hónapig tartott 2009 és 2010 fordulójának környékén. A jelenlegi óriásvihar az északi 35. szélességi fok körül jelent meg, teljesen kifejlett állapotában körülölelte az egész bolygót, mintegy 5 millió négyzet kilométert beborítva. Kétszáz napos tombolása alatt az északi félteke körülbelül ötödére gyakorolt kisebb-nagyobb hatást.

Kunio Sayanagi (Cassini imaging team, UCLA) szerint ez a vihar teljesen más, mint a Cassini által korábban megfigyelt szaturnuszi förgetegek. Az a tény, hogy ezek az epizodikus kitörések 20-30 évente bekövetkeznek a Szaturnuszon, nyilvánvalóan jelez valamit a bolygó belsejéről, de egyelőre fogalmunk sincs, hogy ez mi. Andrew Ingersoll (Cassini imaging team, Caltech) szerint a földi vulkánokhoz hasonlóan a szaturnuszi viharok kitörése előtt is éveken keresztül növekszik a nyomás az adott régióban. A vulkánok esetében a kőzetek egy ideig ellenállnak ennek, a szaturnuszi viharoknál azonban nem tudjuk, mi késlelteti évekig a kitörést.

A hamisszínes, egy szaturnuszi nap (körülbelül 11 óra) különbséggel 2011. augusztus 7-én rögzített felvételekből összeállított mozaikképek az óriásvihar belsejében bekövetkező változásokat érzékeltetik.
[NASA/JPL-Caltech/Space Science Institute]

A jelenlegi tervek szerint a rendkívül sikeres Cassini küldetés 2017-ig folytatódik, ez pedig Carolyn Porco (Cassini imaging team, Space Science Institute, Boulder) szerint lehetőséget teremt a bolygó északi feltekéjének atmoszférájában a nyár előrehaladtával bekövetkező változások tanulmányozására.

További képek és animációk a NASA Cassini oldaláról tölthetők le.

Forrás:

• ScienceDaily 2011.11.21.