» - Csillagászat »
- Hírek »
- 2011 »
- december
2011.12.06. - Az Örvény-köd szupernóvájának utó- és előélete
Egy európai kutatócsoport 2 héttel a robbanás után készített részletes rádiótérképet az M51-ben feltűnt szupernóva maradványáról, amerikai csillagászok pedig a szülőcsillag után kutatnak, úgy tűnik, nem is eredménytelenül.
Egy európai kutatócsoport, melynek vezetője Iván Martí-Vidal (Max Planck Institut für Radioastronomie), egyik tagja pedig honfitársunk, Paragi Zsolt (Joint Institute for VLBI in Europe), Spanyolországban, Svédországban, Németországban és Finnországban található rádióteleszkópok segítségével mindössze 14 nappal a robbanás után készített felvételt a 23 millió fényévre lévő Örvény-ködben (M51) 2011 május végén felrobbant, SN 2011dh jelzéssel ellátott szupernóva maradványáról. A Hubble Űrteleszkóppal elérhető térbeli felbontásnál százszor kisebb részleteket is feltáró és a robbanás után rekord gyorsasággal elvégzett mérés eredményeként kapott térkép elkészítését az antennák interferometrikus üzemmódban történő összekapcsolása tette lehetővé (VLBI, Very Long Baseline Interferometry). Az egymástól több ezer kilométerre elhelyezkedő tányérok adatait egy holland szuperkomputer dolgozta fel. A 22 GHz-es frekvencián végzett észlelések alapján meg lehet határozni a maradvány tágulási sebességét, ez körülbelül 30 ezer km/s, de a szupernóva pozíciója is mindössze 2 milliívmásodperces pontossággal származtatható, ez pedig segíthet a maradvány jövőbeli észleléseinek megtervezésében, de ami ennél talán fontosabb, a progenitor (szülőcsillag) korábbi (optikai) felvételeken történő azonosításában is.
Az M51 katalógusjelű Örvény-köd, benne a 2011. május 31-én felrobbant szupernóvával. Az inzertben a szupernóva-maradványról mindössze 14 nappal később a VLBI antennarendszerrel készített rádiótérkép. Soha ilyen gyorsan nem készült még nagyfelbontású kép egy szupernóva-robbanás maradványáról.
[Rod Pommier, I. Martí-Vidal és tsai]
Éppen egy ilyen projekten dolgozik az Ohio State University egyik kutatócsoportja, akik az Arizonában működő LBT (Large Binocular Telescope) távcsővel 25 közeli galaxist vizsgáltak meg olyan csillagok után kutatva, melyek szokatlan módon változtatják a fényességüket. Tulajdonképpen arra voltak kíváncsiak, hogy egy adott csillag esetében ezen fényességváltozások utalhatnak-e egy rövidesen bekövetkező szupernóva-robbanásra. A három éve kezdett felmérés egyik alanya éppen az Örvény-galaxis. A szupernóva-robbanás után átnézték az adataikat és azt találták, hogy a kataklizmát nagy valószínűséggel egy olyan kettős rendszer egyik tagja szenvedte el, melynek a másik komponense a robbanás előtt határozottan elhalványodott. Bár az elemzésekkel még nem végeztek, már most biztosnak látszik, hogy a felrobbant csillagról nincs direkt észlelésük, csak a sokkal fényesebb, de halványodó kísérőről. A kutatás vezetőjét, Christopher Kochanek professzort ez egyáltalában nem keseríti el, sőt. Elmondása szerint a szándékuk az, hogy a bekövetkező robbanásra utaló előjeleket azonosítsanak. Ez ugyan a jelen fázisban még csak egy spekulatív elgondolás, az SN 2011dh esete azonban jelzi, hogy nem reménytelen célkitűzés. A vizsgálatok egyik résztvevője, Krzystof Stanek szerint - függetlenül attól, hogy találnak-e egyértelmű, a robbanás bekövetkeztére utaló jeleket vagy sem - az eredményeik mindenképpen szolgálnak újdonsággal a robbanó csillagokról.
Az LBT teleszkóppal készült felvételeken az Örvény-ködben felrobbant szupernóva, illetve a vélt progenitora látható.
[Ohio State University]
Az SN 2011dh szupernóvát vizsgáló csapat vezetője, Dorota Szczygiel szerint a galaxisfelmérésük szerepe nagyon fontos, hiszen szinte mérhetetlenül kicsiny annak a valószínűsége, hogy egy szupernóva-robbanás progenitorát valaki éppen észlelte az explózió előtt néhány évvel. Más a helyzet azonban, ha szisztematikus felmérésekkel eleve felkészülünk. Ha a 25 galaxisban tanulmányozott változócsillagok közül valamelyik a jövőben felrobban, akkor annak progenitora már az adatbázisukban van. Ez történt az SN 2011dh szűlőcsillaga esetében is, ami valószínűleg egy kettős rendszer, melynek egyik komponense egy fényes kék óriás, a másik pedig egy szintén fényes vörös óriás volt. Ez utóbbi halványodott három éven keresztül összesen mintegy 10 százaléknyit, mielőtt a kék komponens felrobbant volna. Szczygiel úgy véli, hogy a vörös óriás túlélhette partnere pusztulását, és a robbanás fényének elhalványulása után valószínűleg meg is pillanthatjuk.
Kochanek reményei szerint évente egy-egy újabb szupernóva-robbanás szülőcsillagát sikerül az adatbázisuk alapján azonosítani, így rövidesen előállhat egyfajta "lakmuszpapír-készlet", melynek segítségével mégiscsak lehet majd a robbanásra vonatkozó előrejelzést adni egyedi esetekben is.
Forrás:
