2012.10.23. - Két­mil­lió fény­éves 'ext­rag­alak­ti­kus után­ége­tés'

Egy ak­tív ga­la­xis cent­ru­má­ból két­mil­lió fény­év­nyi­re ki­nyú­ló szu­per­szo­ni­kus ki­fú­vás a va­dász­gé­pek után­ége­tő­i­nek fák­lyá­i­ra ha­son­lít, de itt a "haj­tó­mű" egy szu­per­nagy tö­me­gű fe­ke­te lyuk, a ki­áram­lás pe­dig kö­zel fény­se­bes­sé­gű.

A PKS 0637-752 je­lű, mint­egy 6 mil­li­árd fény­év tá­vol­ság­ban lé­vő kva­zár­ról az auszt­rá­li­ai AT­CA (Aust­ra­lia Te­lesc­ope Com­pact Ar­ray) an­ten­na­rend­szer­rel ké­szí­tett új fel­vé­te­len a ga­la­xis cent­ru­má­ból mint­egy két­mil­lió fény­év­re ki­nyú­ló szu­per­szo­ni­kus jet pon­to­san úgy ta­go­ló­dik vál­ta­ko­zó fé­nyes és sö­tét ré­szek­re, mint a su­gár­haj­tá­sú re­pü­lő­gé­pek után­ége­tő­i­nek fák­lyá­i­ban meg­fi­gyel­he­tő, a ki­áram­ló gáz há­rom­di­men­zi­ós lö­kés­hul­lá­mai ál­tal lét­re­ho­zott pe­ri­o­di­kus min­tá­zat (Mach-gyű­rűk, an­gol nyel­ven még "shock dia­monds").

A PKS 0637-752 ka­ta­ló­gus­je­lű kva­zár cent­ru­má­ból ki­in­du­ló, kö­rül­be­lül két­mil­lió fény­év hosszú­sá­gú ki­fú­vás­nak az auszt­rá­li­ai AT­CA an­ten­na­rend­szer­rel elő­ál­lí­tott új ké­pe. A jet szer­ke­ze­te meg­le­pő ha­son­ló­sá­got mu­tat a su­gár­haj­tó­mű­vek után­ége­tő­i­nek fák­lyá­i­ban meg­fi­gyel­he­tő pe­ri­o­di­kus lö­kés­hul­lám-min­tá­za­tok­kal.
[Le­ith Godfrey (IC­RAR), Jim Lo­vell (Uni­ver­sity of Ta­sma­nia)]

A ku­ta­tás ve­ze­tő­je, Le­ith Godfrey (Cur­tin Uni­ver­sity no­de of The In­ter­na­ti­o­nal Cent­re for Ra­dio Ast­ro­nomy Re­se­arch) sze­rint az egyik le­het­sé­ges és min­den­kép­pen leg­ér­de­ke­sebb ma­gya­rá­zat az, hogy a ga­la­xis cent­ru­má­ban he­lyet fog­la­ló szu­per­nagy tö­me­gű fe­ke­te lyuk­ba tör­té­nő, rész­le­te­i­ben má­ig nem tel­je­sen ér­tett anyag­be­hul­lá­si fo­lya­mat ál­tal lét­re­ho­zott ki­fú­vás­ban meg­fi­gyel­he­tő min­tá­zat ugyan­olyan ok­ból jön lét­re, mint a su­gár­haj­tó­mű­vek­ből ki­áram­ló gáz­ban. Ha ez igaz, ak­kor a ki­fú­vás fé­nyes folt­jai kö­zöt­ti tá­vol­ság fon­tos in­for­má­ci­ót nyújt­hat a ki­áram­lás haj­tó­me­cha­niz­mu­sá­ról és a kör­nye­ző tér sű­rű­sé­gé­ről.

Egy F/A-18 "Hor­net" tí­pu­sú va­dász­gép után­ége­tős fel­szál­lá­sa a USS John C. Sten­nis re­pü­lő­gép­hor­do­zó fe­dél­ze­té­ről. Jól meg­fi­gyel­he­tő a gép haj­tó­mű­fú­vó­kái után ke­let­ke­ző gáz­su­ga­rak­ban a há­rom­di­men­zi­ós lö­kés­hul­lá­mok pe­ri­o­di­kus min­tá­za­ta.
[US Navy]

Az óri­á­si ener­gi­á­jú ki­fú­vá­sok ter­mé­sze­té­nek meg­ér­té­se kulcs­fon­tos­sá­gú a ga­la­xi­sok ki­ala­ku­lá­si és fej­lő­dé­si mo­dell­jé­nek mi­nél pon­to­sabb fel­vá­zo­lá­sá­hoz: az el­kép­ze­lé­sek sze­rint a jet-ek le­ál­lít­ják a csil­lag­ke­let­ke­zést a szü­lő­ga­la­xi­suk­ban, meg­szab­va ez­ál­tal azt, hogy azok mi­lyen nagy­ra nő­het­nek, ezen ke­resz­tül pe­dig azt is, hogy mi­lyen ma a Vi­lág­egye­tem. A vizs­gá­lat egyik részt­ve­vő­je, Jim Lo­vell (Uni­ver­sity of Ta­sma­nia) sze­rint a jet új ké­pe olyan rész­le­te­ket tár fel, me­lye­ket ed­dig még so­ha nem lát­hat­tunk. Rá­adá­sul a ki­fú­vás nagy rönt­gen­in­ten­zi­tá­sa nem ma­gya­ráz­ha­tó a mai mo­del­lek­kel, az új ered­mé­nyek azon­ban e te­rü­le­ten is elő­re­lé­pést je­lent­het­nek.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk az Ast­rophy­si­cal Jour­nal Let­ters c. fo­lyó­irat­ban je­lent meg.

For­rás:

• Sci­en­ce­Da­ily 2012.10.22.