2013.06.28. - Há­rom szu­per­föld is ke­ring egy kö­ze­li csil­lag lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­já­ban

Új és ar­chív ada­to­kat fel­hasz­nál­va egy nem­zet­kö­zi ku­ta­tó­cso­port új­ra meg­vizs­gál­ta a Gli­e­se 667C je­lű vö­rös tör­pét. Ki­de­rült, hogy leg­alább 6 boly­gó ke­ring kö­rü­löt­te, kö­zöt­tük 3 szu­per­föld, rá­adá­sul mind­egyik a lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­ban.

A Skor­pió csil­lag­kép­ben meg­fi­gyel­he­tő, 22 fény­év­re ta­lál­ha­tó, mind­össze har­mad nap­tö­meg­nyi Gli­e­se 667C egy rend­kí­vül ala­po­san ta­nul­má­nyo­zott csil­lag. Mint aho­gyan a ne­ve is mu­tat­ja, a Gli­e­se 667 (más jel­zés­sel GJ 667) hár­mas csil­lag­rend­szer egyik tag­ja, mely­nek A és B kom­po­nen­se vi­szony­lag szo­ros ket­tőst al­kot, amely kö­rül egy tág pá­lyán mo­zog a har­ma­dik, C je­lű kom­po­nens. A ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok ered­mé­nyei sze­rint a Gli­e­se 667C kö­rül há­rom boly­gó ke­ring, kö­zü­lük egy a csil­lag lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­já­ban, az­az ott, ahol pél­dá­ul egy kő­zet­boly­gó fel­szí­nén a víz hosszú ide­ig fo­lyé­kony ál­la­pot­ban ma­rad­hat. Most egy nem­zet­kö­zi ku­ta­tó­cso­port, amely­nek ve­ze­tői Guil­lem Ang­la­da-Es­cu­dé (Uni­ver­sity of Göt­tin­gen) és Mik­ko Tu­o­mi (Uni­ver­sity of Hert­fords­hi­re), új ada­to­kat is fel­hasz­nál­va is­mét meg­vizs­gál­ta a rend­szert. Az ESO HARPS boly­gó­ke­re­ső spekt­ro­gráf­já­nak friss mé­ré­sei mel­lett a VLT UVES, a Keck táv­csö­vek HI­RES és a Las Cam­pa­nas Ob­ser­va­to­ry Mag­el­lan II te­lesz­kóp­ja PFS spekt­ro­gráf­já­nak ada­ta­it is fi­gye­lem­be vet­ték az elem­zés so­rán.

Fan­tá­zia­rajz a Gli­e­se 667C vö­rös tör­pe d je­lű boly­gó­já­nak fel­szí­né­ről. A pla­né­ta ég­bolt­ját ter­mé­sze­te­sen a vö­rös tör­pe ural­ja, azon­ban a hár­mas rend­szer má­sik két kom­po­nen­se is na­gyon fé­nyes. A Gli­e­se 667C ko­rong­ja mel­lett a boly­gó­rend­szer egyik újon­nan fel­fe­de­zett pla­né­tá­já­nak, az e je­lű­nek a sar­ló­ja is meg­fi­gyel­he­tő.
[ESO/M. Korn­mes­ser]

A Gli­e­se 667C szín­ké­pe­i­ből nyert ra­di­á­lis­se­bes­ség-ada­tok alap­ján a ku­ta­tók sta­tisz­ti­kai ana­lí­zis­sel hét boly­gó nyo­mát mu­tat­ták ki. Az el­ső öt szig­nál kon­fi­den­cia-szint­je na­gyon ma­gas, az­az ezek biz­to­san va­ló­sak, a ha­to­dik bi­zony­ta­la­nabb, míg a he­te­dik egy­elő­re csak fel­té­te­le­zés. A pla­né­ták kö­zül há­rom szu­per­föld mé­re­tű és ezek mind­egyi­ke a csil­lag lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­já­ban ke­ring, tel­je­sen ki is tölt­ve azt, ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy több sta­bil pá­lya nem lé­tez­het eb­ben a tar­to­mány­ban. A to­váb­bi négy boly­gó kö­zül ket­tő a zó­nán be­lül, ket­tő pe­dig azon kí­vül ró­ja pá­lyá­ját a Gli­e­se 667C kö­rül. Az öt bel­ső boly­gó va­ló­szí­nű­leg kö­tött ke­rin­gé­sű, az­az min­dig ugyan­azt az ol­da­lát for­dít­ja a csil­la­ga fe­lé. (Más meg­fo­gal­ma­zás­ban a nap­juk és az évük ugyan­olyan hosszú.) Ezen az ol­da­lon te­hát min­dig nap­pal van, a má­si­kon pe­dig örök éj­sza­ka. A hár­mas csil­lag­rend­szer má­sik két kom­po­nen­se a boly­gók nap­pa­li ol­da­lá­ról is na­gyon fé­nyes pár­ként lát­sza­na, de még az éj­sza­kai fél­te­kén is a te­li­hold­nál jó­val na­gyobb meg­vi­lá­gí­tást ad­ná­nak.

A há­rom szu­per­föld­del a Gli­e­se 667C rend­sze­re az el­ső boly­gó­rend­szer - be­le­ért­ve a sa­já­tun­kat is -, ahol te­hát a lak­ha­tó­sá­gi zó­ná­ban há­rom pla­né­ta is van. A Nap­rend­szer­ben a Vé­nusz ezen ré­gió bel­ső, a Mars pe­dig a kül­ső ha­tá­rá­hoz kö­zel ke­ring, de azon kí­vül. A lak­ha­tó­sá­gi zó­na ha­tá­ra­i­nak po­zí­ci­ói per­sze sok té­nye­ző­től füg­ge­nek, így azo­kat nem egy éles vo­nal­ként kell el­kép­zel­ni.

A Gli­e­se 667C vö­rös tör­pe boly­gó­rend­sze­ré­nek di­ag­ram­ja. A zöld­del je­lölt tar­to­mány a lak­ha­tó­sá­gi zó­na, ahol a víz egy boly­gó fel­szí­nén hosszú ide­ig fo­lyé­kony ál­la­pot­ban ma­rad­hat. A boly­gók kö­zül há­rom is eb­ben a tar­to­mány­ban ke­ring. A csil­lag és a pla­né­ták re­la­tív mé­re­te a va­ló­sá­got tük­rö­zi, a sze­pa­rá­ci­ó­juk azon­ban nem. A rend­szer­ről itt ta­lál­ha­tunk ani­má­ci­ót.
[ESO]

A cso­port egyik tag­ja, Rory Bar­nes (Uni­ver­sity of Wa­shing­ton) sze­rint a Tej­út­rend­szer po­ten­ci­á­li­san lak­ha­tó boly­gó­i­nak szá­ma sok­kal na­gyobb le­het, ha eset­leg min­den kis­tö­me­gű csil­lag kö­rül több ilyen is ke­ring. A Gli­e­se 667C ese­te azt mu­tat­ja, hogy a "több csil­lag - egy lak­ha­tó boly­gó" stra­té­gia he­lyett ér­de­me­sebb az "egy csil­lag - több lak­ha­tó boly­gó" elv men­tén ke­res­ni őket. Úgy tű­nik ugyan, hogy a Tej­út­rend­szer­ben a Nap­hoz ha­son­ló csil­la­gok kö­zött is sok­nak van kom­pakt boly­gó­rend­sze­re, ezek a pla­né­ták azon­ban a köz­pon­ti égi­test­jük­höz kö­zel ke­rin­ge­nek, így na­gyon for­rók, az­az nem áll­nak fenn raj­tuk az ál­ta­lunk is­mert élet­hez szük­sé­ges fel­té­te­lek. Más a hely­zet azon­ban a hi­de­gebb vö­rös tör­pék - mint a Gli­e­se 667C - ese­té­ben. Itt a lak­ha­tó­sá­gi zó­nák tel­jes egé­szé­ben a Mer­kúr pá­lya­mé­re­té­nek meg­fe­le­lő tá­vol­sá­gon be­lül he­lyez­ked­het­nek el.

Gas­pa­re Lo Cur­to (ESO), az HARPS spekt­ro­gráf mű­köd­te­té­sé­ért fe­le­lős egyik ku­ta­tó sze­rint az új ered­mény el­éré­sé­ben óri­á­si sze­re­pe volt a HARPS ki­emel­ke­dő pon­tos­sá­gá­nak, a mö­göt­te ál­ló ki­fi­no­mult fel­dol­go­zá­si és elem­zé­si tech­ni­kák­nak, és nem utol­só sor­ban a ESO ar­chí­vu­má­nak. Ang­la­da-Es­cu­dé emel­lett még fel­hív­ta a fi­gyel­met a ré­geb­bi ada­tok időn­kén­ti új­ra­elem­zé­sé­nek, il­let­ve a kü­lön­bö­ző te­lesz­kó­pok­kal/mű­sze­rek­kel dol­go­zó ku­ta­tó­cso­por­tok együtt­mű­kö­dé­sé­nek fon­tos­sá­gá­ra is.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk az Ast­ro­nomy & Ast­rophy­sics c. fo­lyó­irat­ban fog meg­je­len­ni.

For­rás:

• eso1328 - Sci­en­ce Re­le­a­se