2013.07.16. - Új Neptunusz-holdat fedeztek fel a Hubble felvételei alapján

A Hubble űrtávcső felvételei alapján 2013. július 1-jén egy eddig ismeretlen holdat azonosítottak a zöldeskék bolygó körül. A Neptunusz-holdak sorában tizennegyedik kicsiny égitest átmérője nem éri el a 20 kilométert.

A most felfedezett kicsiny holdacska átmérője nem éri el a 20 kilométert - így a Neptunusz rendszerének legkisebb égitestje -, ez lehet az oka, hogy a Voyager 2 űrszonda nem tudta detektálni, amikor 1989-ben elrepült a bolygó mellett és felmérte annak hold- és gyűrűrendszerét.

Az új holdat Mark Showalter (SETI Institute, Mountain View, California) fedezte fel 2013. július 1-jén, miközben a Neptunusz halvány gyűrűinek íveit tanulmányozta a Hubble űrteleszkóp felvételein. Elmondása szerint a rendszer tanulmányozását nehezíti, hogy mind a holdak, mind a gyűrűk gyorsan keringenek a bolygó körül, ezért egy olyan módszert kellett kigondolniuk, mellyel ez a gyors mozgás nyomon követhető. Az eljárás lényegét sporthasonlattal érzékeltette: egy fotóriporter a 100 méteres síkfutás résztvevőinek fényképezése közben a gyors futókra fókuszál, így azok képe éles marad(hat), ennek fejében azonban a háttér elmosódott lesz.

Showalter a vizsgálatait azonban kiterjesztette jóval a gyűrűrendszer határain túlra is, így vehette észre az eddig nem észlelt halvány fehér pontocskát a bolygótól mintegy 105 ezer kilométer távolságra, a Larissa és a Proteus holdak pályája között.

A Neptunusz gyűrűrendszerének és a holdjainak fekete-fehér felvétele a Hubble űrteleszkóp WFC3 (Wide Field Camera 3) műszerével készült 2009-ben. A képen körrel megjelölve jól látható az új, S/2004 N 1 jelzéssel ellátott holdacska. A bolygó középre montírozott színes képét szintén a Hubble készítette 2009. augusztus 19-én.
[NASA, ESA, M. Showalter (SETI Institute)]

Az új égitestre utaló jel felfedezése után Showalter 150 darab, 2004 és 2009 között a Neptunuszról rögzített Hubble-felvételt vizsgált át, melyeken ugyanaz a fehér pont újra és újra megjelent. Az adatok alapján a 23 órás keringési idejű holdacska Neptunusz körüli pályáját is sikerült felrajzolnia. Az S/2004 N 1 jelzéssel ellátott égitest fényessége a szabad szemmel még éppen látható csillagokénak mindössze százmilliomod része.

A Neptunusz legnagyobb, a Holdhoz hasonló méretű kísérőjét, a jeges Tritont valószínűleg a Naprendszer külső régióit uraló Kuiper-övből fogta be. Ez a folyamat jelentősen megbolygathatta a bolygó eredeti holdrendszerét: a legtöbb hold ma megfigyelhető pályája minden bizonnyal ezen esemény után alakult ki, mikor a Triton elfoglalta szokatlan, retrográd irányú pályáját az óriásbolygó körül.

A Neptunusz néhány holdjának pályája. Az új, S/2004 N 1 jelű holdacska kivételével mindegyiket a Voyager 2 űrszonda fedezte fel 1989-ben. A kisebb holdak direkt irányban keringenek, a nagy Triton azonban retrográd mozgást végez, ez pedig arra utalhat, hogy a Kuiper-övből fogta be a bolygó, azaz a Pluto távoli rokona lehet.
[NASA, ESA, A. Feild (STScI)]

Forrás:

• STScI-2013-30