2014.09.19. - A Tejútrendszer 219 millió csillaga egyetlen katalógusban

A Tejútrendszer északi részének 219 millió csillagát listázza az a katalógus, amelyet a University of Hertfordshire kutatóinak vezetésével állítottak össze a kanári-szigeteki INT távcsővel végzett felmérés eredményeként.

A nem kevesebb mint 219 millió, a Galaxis fősíkjától északra elhelyezkedő csillagot tartalmazó új katalógust Geert Barentsen (University of Hertfordshire) vezetésével állították össze egy tíz éves felmérési program eredményeként, amelyet a La Palma-n (Kanári-szigetek) működő Isaac Newton Teleszkóppal (INT) végeztek. Szabad szemmel a Galaxis sok milliárdnyi, lapos korongba rendeződött csillagából mindössze a legközelebbi néhány ezret látjuk, a többi az égbolton keresztül húzódó ködös sávvá olvad össze. Az INT 2,5 méteres főtükre azonban már egyedi objektumokra tudja bontani a csillagok, a gáz és a por túlnyomó részét tartalmazó sávot. A katalógus tartalmaz minden 20 magnitúdónál fényesebb csillagot, azaz a szabad szemmel megfigyelhetőknél még 1 milliószor halványabb objektumokat is listáz. Segítségével a kutatók a galaxiskorong egy részének minden eddiginél részletesebb térképét állíthatták össze, amelyen kitűnően látható, hogy helyről helyre miként változik a csillagsűrűség, új és látványos betekintést nyerve így a rendszer felépítésébe.

A Tejútrendszer korongja egy részének sűrűségtérképe az IPHAS DR2 katalógus adatai alapján. A tengelyeken a galaktikus hosszúság és szélesség szerepelnek, a színskála pedig azt mutatja, hogy 1 négyzetívpercnyi területen hány darab, az 'i' fotometriai sávban 19 magnitúdósnál fényesebb csillag található. Bár a kép csak egy kis része a teljes térképnek, jól kivehető rajta a csillagokat is eltakaró intersztelláris por komplex szerkezete.
[Hywel Farnhill, University of Hertfordshire]

Az IPHAS DR2 (Photometric H-alpha Survey of the Northern Galactic Plane, Data Release 2) kiváló példája a modern csillagászat ún. "big data" ágának: a katalógus 219 millió objektumot tartalmaz, mindegyiket 99 tulajdonságával jellemezve. Ilyen mennyiségű adatból statisztikai és adatbányászati módszerekkel olyan összefüggések, törvényszerűségek is feltárhatók, amelyek a jóval kisebb mintákban esetleg még rejtve maradtak. A katalógust megalapozó fotometriai méréseket két széles sávú, a látható tartomány vörös végébe eső és egy keskeny sávú, a hidrogén Hα vonalára centrált szűrővel végezték. Utóbbi lehetővé tette a galaktikus fősíkban nagy számban megtalálható emissziós ködök detektálását is.

Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

• ScienceDaily 2014.09.16.