2015.05.01. - Teremtés helyett pusztulás három dimenzióban

Egy új kutatás szerint a Sas-köd Teremtés Oszlopai néven ismert híres képződményét inkább a Pusztulás Oszlopai néven kellene emlegetni a benne található fiatal csillagok romboló hatása miatt.

Az ESO VLT távcsőegyüttesének MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) műszerével rögzített adatok alapján előállították az M16 katalógusjelű Messier-objektum, a Sas-köd híres képződményének, a Teremtés Oszlopai néven ismert gáz- és porködnek első háromdimenziós nézetét. Az objektum immár két évtizedes, HST-vel készült képe az űrtávcső legismertebb és leghíresebb felvételei közé tartozik. A néhány fényév kiterjedésű hullámzó köd nem csak a kutatókat, de a nagyközönséget is lenyűgözte. A baloldali legnagyobb oszlop hosszát négy fényévre becsülik, ez körülbelül kétszer akkora, mint a jobboldali oszlop magassága. Az új észlelések azonban azt is megmutatják, hogy az ikonikus poros oszlopok térben hogyan helyezkednek el, de sok új részletet is felfednek, többek között egy fiatal csillag eddig ismeretlen kiáramlását (jet). A Teremtés Oszlopainak veszte ugyanaz lesz, mint ami létrehozta: fiatal csillagok intenzív ultraibolya sugárzása és csillagszele faragta, de ugyanezek a hatások 3 millió éven belül el is párologtatják az egész képződményt.

A VLT MUSE műszerének adatai alapján összeállított kép a Teremtés Oszlopairól.
[ESO]

A hosszú struktúrák az NGC 6611 katalógusjelű csillaghalmazzal együtt egy csillagkeletkezési terület részei, amelyet Sas-köd (M16) néven ismerünk. Távolsága körülbelül 7 ezer fényév és a Kígyó (Serpens) csillagképben figyelhető meg. A Teremtés Oszlopai klasszikus példája annak a szerkezetnek, amely óriási gáz- és porfelhőkben alakul ki az ott keletkezett új csillagok hatására. A fiatal O és B színképtípusú objektumok intenzív ultraibolya sugárzása és csillagszele a kisebb sűrűségű anyagot egyszerűen elfújja a csillagok szomszédságából. A sűrűbb részek azonban hosszabb ideig ellenállhatnak ennek az eróziónak, a mögöttük elhelyezkedő anyagot is védve az O és B csillagok pusztító ragyogásától. A pajzsok hatására sötét "csóvák" vagy "elefántormányok" alakulnak ki, amelyeket a ragyogó csillagokkal ellentétes irányba nyúló oszlopokként láthatunk.

A VLT MUSE műszerével gyűjtött adatok eddig nem látott részletességgel tárták fel a Teremtés Oszlopainak folyamatos párolgását, miközben valódi térbeli irányukról is szolgáltattak információt. Eszerint a baloldali oszlop teteje felénk mutat, és egy olyan oszlop tetején helyezkedik el, amely a többitől eltérően valójában az NGC 6611 mögött van. Ez a csúcs van leginkább kitéve az NGC 6611 csillagai sugárzásának, ennek eredményeként pedig fényesebbnek tűnik számunkra, mint a baloldali lenti, a középső és a jobboldali oszlopok, amelyek csúcsai velünk ellentétes irányban állnak.

A Teremtés Oszlopai szerkezetének háromdimenziós megjelenítése a MUSE mérései alapján. Az oszlopok valójában több különböző, az NGC 6611 két oldalán elhelyezkedő darabból állnak. Az ábrán az oszlopok közötti látóirányú távolság nem méretarányos.
[ESO/M. Kornmesser]

A kutatók, Anna F. McLeod (ESO) és munkatársai azt remélik, az új eredmények segítenek annak jobb megértésében, hogy az NGC 6611 O és B típusú csillagaihoz hasonló objektumok hogyan befolyásolják a következő csillaggenerációk kialakulását. A felhőkben számos vizsgálat mutatott ki már protocsillagokat, így azok valóban a Teremtés Oszlopai. Az új kutatás két, eddig ismeretlen csillagkezdeményt is talált a baloldali és a középső oszlopban, illetve egy kiáramlást egy fiatal csillagról, amely eddig elkerülte a figyelmünket. A Teremtés Oszlopaihoz hasonló környezetekben a további csillagok keletkezése versenyfutás az idővel, mivel a már világító óriáscsillagok sugárzása folyamatosan erodálja az oszlopokat.

Az ábra azt szemlélteti, hogy a MUSE adatai alapján hogyan lehet előállítani a Teremtés Oszlopainak háromdimenziós megjelenítését. Az adatokban minden egyes pixel egy színképnek felel meg, amelyből kiolvashatók az ide leképezett gáz fizikai és mozgásviszonyaira vonatkozó információk. A metszetek a ködöt alkotó különböző kémiai elemekből reprezentálnak néhányat.
[ESO]

A Teremtés Oszlopai párolgási sebességének meghatározásával a MUSE arról is nyújtott információt, hogy az oszlopok meddig létezhetnek még. A becslések szerint a képződmény 1 millió év alatt mintegy 70 naptömegnyi anyagot veszít. Jelenlegi körülbelül 200 naptömegnyi gázt és port tartalmaz, ezért a várható élettartama csak 3 millió év körüli, kozmikus időskálán mindössze egy szempillantás. Így az ikonikus objektumot akár a Pusztulás Oszlopai névvel is illethetnénk.

Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

• eso1518 - Photo Release