Valid XHTML 1.0 Strict

2015.10.30. - Ezer éve ha­tal­mas nap­vi­ha­rok súj­tot­ták a Föl­det

A Lund Uni­ver­sity ku­ta­tói sze­rint a ra­dio­ak­tív szén­nek a több mint ezer éves grön­lan­di és ant­ark­ti­szi jég­ma­gok­ban meg­fi­gyel­he­tő hir­te­len fel­dú­su­lá­sai nem ma­gya­ráz­ha­tók más­képp, csak ext­rém nap­vi­ha­rok ha­tá­sa­ként.

Az ext­rém nap­ki­tö­ré­sek, a köz­ben el­sza­ba­dult töl­tött ré­szecs­kék olyan cso­dá­la­tos je­len­sé­ge­ket okoz­hat­nak, mint a sar­ki fé­nyek, de po­ten­ci­á­lis ve­szély­for­rá­sok is egy­ben. Szél­ső­sé­ges ese­tek­ben áram­szol­gál­ta­tá­si fenn­aka­dá­so­kat okoz­hat­nak, és meg­za­var­hat­ják a mű­hol­das kom­mu­ni­ká­ci­ós rend­sze­re­in­ket, már­pe­dig mind­ket­tő alap­ve­tő je­len­tő­sé­gű min­den­na­pi éle­tünk­ben. A Lund Uni­ver­sity ku­ta­tó­i­nak új ered­mé­nye sze­rint a nap­vi­ha­rok jó­val erő­seb­bek is le­het­nek, mint azt ed­dig gon­dol­tuk, és meg­erő­sí­tet­ték azt is, hogy több mint ezer év­vel ez­előtt két al­ka­lom­mal is le­csa­pott a Föld­re ext­rém nap­vi­har.

A Ra­i­mund Mus­che­ler (Lund Uni­ver­sity) ál­tal ve­ze­tett nem­zet­kö­zi ku­ta­tó­cso­port a grön­lan­di és az ant­ark­ti­szi jég­ből vett min­ták­ban ke­res­ték az ext­rém nap­vi­ha­rok ha­tá­sá­nak nyo­ma­it. A Tej­út­rend­szer­ből és a Nap­ból ér­ke­ző töl­tött ré­szecs­kék, a koz­mi­kus su­gár­zás ha­tá­sa a Föl­dön gya­kor­la­ti­lag min­de­nütt meg­fi­gyel­he­tő, pél­dá­ul ra­dio­ak­tív szén­izo­tó­pok for­má­já­ban. Né­hány év­vel ez­előtt a ku­ta­tók a fák év­gyű­rű­i­nek vizs­gá­la­tá­ból ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy Kr.u. 774/775-ben és Kr.u. 993/994-ben hir­te­len meg­emel­ke­dett a szén­izo­tó­pok ra­dio­ak­ti­vi­tá­sa. A nö­ve­ke­dés oká­ra azon­ban nem de­rült fény, az az­óta is a ku­ta­tók kö­zöt­ti vi­ta tár­gya.

IMAGE

A Nap a Grön­land észa­ki ré­szén ta­lál­ha­tó NE­EM ku­ta­tó­ál­lo­más fe­lett.
[Ra­i­mund Mus­che­ler]

Mus­che­ler és mun­ka­tár­sai en­nek pró­bál­tak utá­na­jár­ni, ezért kezd­tek a grön­lan­di és ant­ark­ti­szi pró­ba­fú­rá­sok so­rán ki­emelt jég­ma­gok szisz­te­ma­ti­kus vizs­gá­la­tá­ba. Azt ta­lál­ták, hogy az em­lí­tett nö­ve­ke­dés - pon­to­san ugyan­azon idő­sza­kok­ban - a jég­ma­gok­ban is ki­mu­tat­ha­tó. Mus­che­ler sze­rint ezen ered­mény alap­ján már egy­ér­tel­mű, hogy a ra­dio­ak­tív szén­izo­tó­pok hir­te­len fel­dú­su­lá­sa­it csak a "szo­ká­sos­nál" jó­val erő­sebb nap­vi­ha­rok okoz­hat­ták 1241 és 1022 év­vel ez­előtt.

A ku­ta­tás elő­ször szol­gál­ta­tott meg­bíz­ha­tó ré­szecs­ke­flu­xu­so­kat a két ese­ménnyel kap­cso­lat­ban. Mus­che­ler rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy ez mennyi­re fon­tos a hi­ba­tű­rő elekt­ro­ni­kai rend­sze­rek ter­ve­zé­se szem­pont­já­ból, mi­vel a "tör­té­nel­mi" ki­tö­ré­sek in­ten­zi­tá­sa messze meg­ha­lad­ta a mű­sze­res meg­fi­gye­lé­sek ko­rá­ban ész­lelt bár­me­lyik nap­vi­ha­rét. En­nek fé­nyé­ben pe­dig az ese­mé­nyek­ben rej­lő koc­ká­za­to­kat is új­ra kell ér­té­kel­nünk.

Az ered­mé­nye­ket rész­le­te­ző szak­cikk a Na­tu­re Com­mu­ni­ca­tions-ben je­lent meg.

For­rás:

Valid CSS!
Hy-phen-a-tion