2017.05.05. - Átnézett a VISTA a Kis Magellán-felhő porfüggönyén

Az eddigi legnagyobb méretű infravörös felvételt készítették el a VISTA égboltfelmérő távcsővel a Tejútrendszer kísérőgalaxisáról, amely alapján feltárul, hogy mi rejtőzik a KisnMagellán-felhő porfüggönye mögött.

A Kis Magellán-felhő a Tejútrendszer egyik kísérőgalaxisa, szabad szemmel is látható a déli féltekéről. Az optikai tartományban működő teleszkópok megfigyelései alapján nem tudjuk pontosan, mi rejtőzik a kis galaxis belsejében, mivel a betekintést a benne található csillagközi por zavarja. A VISTA infravörös égboltfelmérő távcső legújabb felvételei azonban fellibbentik a fátylat a titokról: a Kis Magellán-felhőről valaha készített legnagyobb méretű felvételen csillagok milliói töltik ki a látómezőt.

A Kis Magellán-felhő (Small Magellanic Cloud, SMC) törpegalaxis, nagyobb társával, a Nagy Magellán-felhővel (Large Magellanic Cloud, LMC) a Tejútrendszer legnagyobb kísérői közé tartoznak (az LMC a legnagyobb, az SMC pedig a negyedik a nagyság szerinti sorban). Az SMC távolsága körülbelül 200 ezer fényév, ami valamivel kisebb, mint az Androméda-köd távolságának tizede. A Magellán-felhők alakja az egymással és a Tejútrendszerrel való kölcsönhatás következtében leginkább a pekuliáris (különleges, sajátos) jelzővel írható le.

A két galaxis viszonylagos közelsége miatt ideális terepe a csillagok keletkezésével és fejlődésével foglalkozó vizsgálatoknak. Azonban - mint ahogyan más galaxisok esetében is - a megfigyeléseket nehezíti az extinkciónak nevezett jelenség: a galaxisok hatalmas porfelhőinek szemcséin a csillagok által kibocsátott sugárzás szóródik vagy elnyelődik, főleg az optikai tartományban. Az SMC-ben pedig rengeteg por van, így a csillagok fénye jelentős extinkciót szenved. Szerencsére vannak olyan hullámhossz-tartományok, amelyekben a por fénycsökkentő vagy fénykioltó hatása sokkal kisebb. Az infravörös sugárzás jóval könnyebben hatol át a porfelhőkön, mint a látható fény, ezért az ebben a tartományban végzett megfigyelések alapján a por- és gázfelhők belsejében zajló csillagkeletkezésről is képet alkothatunk.

A VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope) távcsövet éppen arra tervezték, hogy az infravörös tartományban mérje fel az égboltot. A VMC (VISTA Survey of the Magellanic Clouds) projekt célja, hogy felvázolja a Magellán-felhők csillagkeletkezési történetét, illetve feltérképezze a két galaxis háromdimenziós szerkezetét. A VMC eredményeként sok millió csillag bukkant elő az infravörös tartományban a porfüggöny mögül, a porextinkciótól szinte egyáltalán nem zavarva.

A VISTA infravörös felvételeiből összeállított képen az SMC milliónyi, a korábbi képeken nem látható csillaga is látszik. A képen több ezer háttérgalaxis és néhány fényes csillaghalmaz is feltűnik, például az SMC-nél jóval közelebb lévő 47 Tucanae gömbhalmaz a kép jobb oldalán. A nagyítható változat itt érhető el.
[ESO/VISTA VMC]

Az 1,6 gigapixel (43223 pixel × 38236 pixel) méretű kép információ-dömpingjét nemzetközi kutatócsoport elemezte Stefano Rubele (University of Padova) vezetésével. A legújabb csillagmodelleket használva már kaptak néhány meglepő eredményt is. Az egyik, hogy a szintén közeli, de nagyobb galaxisokhoz képest a Kis Magellán-felhőben a csillagok többsége jóval később, szinte a csillagászati közelmúltban keletkezett. Természetesen ez csak egy ízelítő a felmérésből várható eredmények sorából, amelyek folyamatosan töltik majd ki a Magellán-felhőkkel kapcsolatos tudásunk hézagait.

Néhány részlet a Kis Magellán-felhő hatalmas méretű infravörös képéből. A jobb alsó képen a 47 Tucanae gömbhalmaz látható.
[ESO/VISTA VMC]

Forrás:

• eso1714 - Photo Release